A sikeres vállalkozáshoz tudvalevő, hogy szükséges egy jó üzleti koncepció, termék vagy szolgáltatás. Elengedhetetlen a jó marketing, az optimális árképzés, a piac ismerete.
Ha mindezek megvannak és úgy érezzük, hogy még mindig nem hoztuk ki vállalkozásunkból a lehető legtöbbet ami lehetséges, akkor ideje körülnézni saját mentalitásunk háza tájékán is.
Ugyanis nagyon sokszor saját magunk vagyunk gátja a vállalkozásunk feljődésének és sokszor ennek tudatában sem vagyunk.
Félelmeink vannak.
Ezek a félelmek alattomosan kúsznak be tudatalattinkba, legtöbbször észre sem vesszük őket. Ezek a félelmek táplálkozhatnak különféle külső hatásokból, de táptalaja lehet saját magunk megítélése is.
Megkérdőjelezzük saját képességeinket, kételkedünk a jövőnkben.
El kellene kezdenünk magunkban és vállalkozásunkban bízni, megteremtve egy belső, erős tudást, egy bizonyosságot, hogy mindennel rendelkezünk, amire szükségünk van ahhoz, hogy sikeresség tegyük életünket, vállalkozásunkat.
Egyetlen valódi akadálya magában a kétségben, a félelmünkben rejtőzik.
A félelem elhomályosítja a látást, megfojtja a lehetőségeinket.
Ha félénken, bátortalanul viselkedünk és kezdeményezünk, végül több szomorúságot fogunk okozni saját magunknak, mintha saját céljaink, terveink szerint járnánk el.
Az "éntől" való félelem egyike a legmélyebb rettegés forrásának, az egyik legsúlyosabb hiba, amit életünkben és vállalkozásunkban elkövethetünk. Belőle sarjad ki a kudarc.
Ahhoz, hogy kitörjünk a körülmények börtönéből, bátorságra van szükségünk.
A félelem hiánya segít a tisztánlátásban, megadja a magabiztosságot, szemünk meglátja az új lehetőségeket. Rájövünk, hogy az esélyeink, a lehetőségeink mindvégig előttünk voltak, csupán nem vettük észre azokat.
Félelmünk legyőzésével újult erő érzünk magunkban, gondolkodásunk kitisztul, produktívabbak, kreatívabbak leszünk, és ez jótékony hatással lesz nemcsak a vállalkozásunkra, de életünk minden területére is.
17 megjegyzés:
@Éva,
Csak ismételni tudom magam, ezek a gondolatok nem csak az üzletre, de az élet minden szeletére igazak. A többség Tőled várja a megoldást, de mivel gondolom Te sem rendelkezel, együl üdvözítő mindeki számára egyaránt hatásos kapszulával, ezért kinek-kinek a saját gyógyszereit kell kifejleszteni. A motiváltság, de a jól értelmezett pozitív gondolkodás, még ha az elején erőltetett is, megoldás lehet...
Ezt a gyógyászatban Placebó-hatásnak nevezik, de aki kipróbálta a "műmosolyt" csak az tudja, hogy működik. Hisz mosolyogva nem lehet őszintén szentségelni sem! ;)
A saját magunk ácsolta korlátainkat CSAK magunk törhetjük össze, persze sokat segíthet egy tréning, egy önfejlesztő könyv, de igazán magunknak kell elkezdenünk ott belül.
István,
alapjában véve egyetértek veled, de nem mindenben.
Persze nincs egyedüli üdvözítő megoldás, és nem mindenkinek tudunk segíteni.
A többség, aki felismerte saját korlátait és elég erős ahhoz mentálisan, hogy ezeket össze is tudja törni, nos ők lesznek a sikeresebbek...
De mi van azokkal a kevesekkel, ( akik ugyan felismerték önnön korlátaikat, hisz mind elolvasták az önfejlesztő könyvek sokaságát, amikből lassan már a frázisok határát súroló - szlogenek kapcsán már mindenki rájöhetett mit is kell ehhez tennie) de saját lelki bénultságuk miatt képtelenek rá. Ehhez viszont elkél egy kis segítség, amiben segítünk feltárni, hogy milyen rejtett képességgel rendelkezik, egy kis motivációt adni, hogy valóban pozitívan a gondolkodjon és el tudja kezdeni ott legbelül.....
A "műmosoly" tényleg működik, ha egy kicsit jobb kedvre akarunk derülni és érzelmeinket átrendezni.
Az erőltetett pozitív gondolkodásról a véleményem, hogy hosszútávon nem működik. Ha a tudatalattinkban ott motoszkál egy parányi kétely is, már kétesélyes a dolog, hisz saját magunk ellenfele leszünk.
Mit gondolsz, miért nem működik minden esetben, miért van szükség még ott a könyvek hazájában is annyi szemináriumra, előadásra, még több könyvre, még több..valamire?
Miért is? Egyvalamit kifelejtettek a guruk,
nevezetesen: nem vagyunk egyformák, egyedülálló indivídumok vagyunk, eltérő személyiséggel, hittel, múlttal, háttérrel.
És ezek mind meghatározzák, hogy kinél mennyire tud működni a vonzás, a pozitív gondolkodás.
Kedves Éva!
Egyetértek veled a "lelki bénultság" valóban akadályozza az embert a pozitív gondolkodásban.
Ezt valóban befolyásolja az, hogy ki milyen hittel,múlttal és háttérrel kezdi a pozitív gondolkodás felé vezető utat megjárni és úgymond megtanulni.
Én ott legbelül minden reggel elkezdem
önmagam bátorítani, sőt a videódat is megnézem,addig nézem amíg libabőrős nem leszek,
de ahogy a munkám bizonyos részéhez hozzákezdek , rögtön visszajön a "farkas" és hiába tudom, hogy nincs csak a fejemben létezik, lebénulok, s az un. erőltetett pozitív gondolkodás elszáll, marad a félelem attól a tevékenységtől,amelyben folyamatos elutasításban volt, van és lesz részem, ha ezt így folytatom tovább...Az én farkasom a hideghívás...a személyes találkozásnál nincs probléma, bár az értékesítési munka egy nagy adag önbizalom nélkül csak keveset hoz a konyhára.
(Vegyek fel egy telefonost erre a munkára...igen de most még nem tudom őt fizetni..)
Ebben a helyzetben mi lenne az általad javasolt segítség?
Üdvözlettel: Lékey Á.Éva
Kedves Éva!
Hidd el tudom miről beszélsz. Én is átéltem:)
Nem írtad, de úgy vélem, hogy biztosítások vagy MLM termékek értékesítésével foglalkozol. Embert próbáló, nagy lelki állóképességet igénylő tevékenység.
A hideghívásoktól való félelem az egyik gyengeségünk, és nem a hívásoktól félünk, hanem az elutasítástól.
Elhatározzuk, hogy ma aztán telefonálni fogunk, a legfontosabb feladatunk, hisz ezen múlik, hogy sikerül-e üzletet kötni, ezen múlik a bevételünk, ezen múlik a sikerességünk, végső soron a munkánk sikere, az életünk... Azonban mikor az irodába érve elkezdenénk a telefonálást, szorul a torok, szűkül a gyomor, egyre rosszabb érzések kerítenek hatalmukba, tologatjuk a listánkat, és lelkileg már teljesen lebénultunk, tehetetlennek érezzük magunkat. Ebből a lelkiállapotból kezdjük az első hívást, ami természetesen nem lesz más, mint az elutasítás. És mi valójában ettől az elutasítástól félünk. Mondhatunk magunknak folyamatosan biztató mondatokat, csak olaj a tűzre....
S a vége mi lesz? Ma sem telefonáltunk...... a következménye? Gondolom tudod....és átérzed....
Írtad, hogy a személyes kontaktussal már nincs gondod. Ami számomra azt jelenti, hogy kellemes egyéniség vagy, szakmai tudásodat pedig elfogadják az ügyfeleid.
Ne erőltesd a "pozitív beállítottságot"! Biztosan volt már sikeres üzletkötésed és átélted már a siker ízét. Mikor telefonálni készülsz gondolj erre, gondolj arra, hogy sikeres üzletkötő vagy. Gondolj arra, hogy akit hívsz, annak ugyanúgy voltak/vannak félelmeik, amiket le tudott győzni. Nem biztos, hogy ugyanaz a félelme, mint a Tiéd, de hidd el, hogy mindenkinek megvan a maga "farkasa", vagy bevallják, vagy nem....
Gondolj valamilyen sikeredre, mindegy milyen aprócska is volt, gondolj arra, hogy mit éreztél, hogyan csináltad, egyáltalán csináltál-e érte valamit, vagy csak a belőled áramló erő segített....
Ha hiszel a termékedben, szolgáltatásodban amit értékesítesz, akkor ezt a hitet, a segíteni akaró szándékodat át tudod juttatni a telefonon keresztül is.... és meg lesz az a bizonyos időpont.
Gondolj arra, hogy mindenki különbözik egymástól, különböző gondolatokkal, érzésekkel küszködik, amikor hívod... ne vedd magadra az elutasítást, érezd azt, hogy Te vagy az, aki megoldást tud nyújtani az ő problémájukra.
Az elutasítást kezeld egyfajta statisztikai számként... és tudatosan küzdd le az ebből fakadó egyre szörnyűbb érzéseket!!
Nem benned van a hiba! Gondolj arra, hogy (tudományosan bizonyított tény) az emberek 95 %-a fél valamitől, félelmei vannak....és a telefon másik végén is lehet, hogy épp a félelmeivel küszködik a hívott fél. Ahhoz, hogy sikeresek legyenek le kell győzniük nekik is félelmeiket!
Te is le fogod győzni:-) könnyű lesz? Nem!
A "farkasod" még hosszú ideig vissza fog térni, de kellő elszántsággal, eltökéltséggel, akarással, és egyfajta belső szuggesztióval le fogod győzni.
És ha mégsem.......ha a győzelem csak átmeneti..., ha csak apró csatákat győztél önmagaddal szemben? Nem baj! Ezek az apró győzelmek fognak átsegíteni, hogy üzleteket kössél, és a végén egy telefonost is fel tudj venni... és ki tudja, lehet, hogy addigra már nem is lesz rá szükséged, hisz élvezni fogod a játékot, az apró és az ebből fakadó egyre nagyobb győzelmeket. Az önbecsülésed pedig egyre inkább izmosodik.....
Tudom, hogy így lesz! Átéltem:.-))
Nagyon sok sikert kívánok Neked és kérlek írd meg nekem is, hogy együtt tudjak örülni Veled:)
Ha nem, akkor azt is.... kitalálunk valamit...
Üdvözöllek: Éva
Kedves Éva!
"Az egyik legnagyobb kihívást jelentõ szakma nemcsak Magyarországon, de széles e világon a biztosítások értékesítése.
Naponta kell szembesülni az elutasítással, a félelmeinkkel, a kudarctûrõ képességünkkel.
Naponta kell a lelki állóképességünket aktiválni, hogy a legjobb formánkat tudjuk nyújtani.
És mégis úgy érezzük, hogy nem tudunk egyformán teljesíteni. Vannak idõszakok, amikor a siker a nyomunkba szegõdik, és minden könnyen megy. Aztán vannak idõszakok, amikor mi szegõdünk a siker nyomába, de hasztalan. Semmi sem úgy sikerül, ahogy elterveztük. "
A weblapodról kimásoltam a fenti részt azért,
mert Te vagy az első ember a környezetemből aki ezt igy látja és érzi.
A többi a "profi értékesítők " ezt nem így látják, ők azt állítják, hogy meg lehet tanulni az értékesítés technikáját, ez csak akarat kérdése.A jó tárgyalástechnika és a szakmai tudás már elég a sikerhez.
Én ezzel nem értek egyet. Ehhez "lélek" is kell,egy bizonyos fokú alázat és szeretet a szakmával szemben.
És ha lelked is van, akkor a kudarc kérdéseket szül, vajon mit,-és hogyan rontottam el?
A legjobb amit tehetek, hogy a lelkem ne sérüljön, "statisztikai számként" kezelem és haladok tovább....amíg meg nem izmosodik az önbecsülésem.
Köszönöm a bátorító szavaidat,segítettek abban is, hogy még ne adjam fel!
Üdvözlettel: Lékey Á.Éva
Kedves Éva! A legfontosabb rész kimaradt az előző megjegyzésemből.
"Ismerősek ezek az érzelmeket generáló kérdések, amelyekkel naponta találkozunk munkánk során?
Vajon mitől olyan nehéz az egyenletes teljesítés? - Számomra a "görcsös" igyekezettől.
Hogyan érzem magam mindeközben? - stresszes, félelemmel teli állapotban.
Miért hatalmasodik el rajtam időnként az érzés, hogy ebből már elegem van?
-Mert nem vagyok képes higgadtan végiggondolni mi is pontosan a teendőm.
Milyen teljesítményelvárás van velem szemben?
-Nagy, de biztos nem lehetetlen.
Hogyan hat ez rám?
-Vegyesen, néha inspirál, néha elkeserít.
Milyen érzéseket generál?
-Időnként megkérdőjelezem,hogy jó helyen és jó időben vagyok-e?
Ki tudom-e védeni a hullámzó kedélyállapotomból fakadó teljesítménycsökkenést?"
- Én ezt még nem tanultam meg.Hogyan is kell ezt csinálni?
Várom válaszod.
Üdv. Lékey Á.Éva
Kedves Évi!
Jó olvasgatni ezt az oldalt, mert látom, hogy nem vagyok egyedül a vegyes hol előremutató, hol visszahúzó érzelmeimmel.
Az előttem 2 megjegyzést is küldő L.Á.Éva hozzászólásához és a kérdésekre adott válaszaira kiváncsian várom a Te válaszodat.
üdv. hobre.éva
Kedves Évik-:))
Elnézést kérek a késedelmes válaszért, de elsodort a munka szele...
Éva már kimondtad a kulcsszavakat!!!
"Görcsös igyekezet", "stresszel, félelemmel teli állapot",nem tudom higgadtan végiggondolni"
És a kulcsszavak kicsit másként: "nagy, de nem lehetetlen", "néha inspirál, néha elkeserít" ezek már egy kicsit jobbak, előremutatóak....
A leírt és gondolt szavak mögött mi rejtőzik? Egy érzés! Egy lehúzó, erőtlenítő, nyugtalanító érzés. Egy nem tudom megcsinálni, nem vagyok rá alkalmas érzés. És miért?
Azért, mert valójában mi az ellenkezőjét akarjuk. Egyfajta lazaságot, nyugodtságot, gondolataink tisztaságát..... mert ezek mind-mind segítenek az értékesítésben.
És igaz az is, hogy az értékesítés technikáját, a szakmai oldalt meg lehet tanulni. Igen vannak jól bevált technikák, amik alkalmazása segít a sikeres üzletkötéshez. A " profi értékesítők" azonban tévesen hiszik, hogy egy jó tárgyalástechnika és szakmai tudás elég a sikerhez. No meg az akarat.....
Talán rövid ideig igen. Viszont hol van ebben a játszmában az ember? Az ember egyénisége, szellemisége, megelégedettsége, hite, ami továbblendíti a kudarcokon és ami megadja a másik félnek is azt az érzést, hogy jól döntött amikor vásárolt tőlünk. A "profi értékesítők" nem értik, nem érzik,
hogy valaki más érzelmi beállítottságú és teljesen más húrokon játszik. Pedig bennük is megvan az a kis plusz érzelmi beállítottság....... gyanítom, hogy a kellő önbizalom és magabiztosság. Nem tudatosították magukban, azt hiszik, hogy ez egy természetes emberi képesség...és mindenkiben ott lakozik. Ez egy fatális tévedés....
Sajnos az érzelmi hangulatváltozásainkat igen csak nehéz kordában tartani.
Mindenkinek vannak olyan dolgai az életben, amire csak rágondol és máris rosszabbul kezdi érezni magát lelkileg, ez további gondolatokat szül és máris a munka rovására megy az egész...
Elég egy rosszindulatú megjegyzés, vagy csak egy "építő kritika" és máris az egész napunk tönkrement, kihat munkánkra, kedélyünkre és egy mentális gödörben érezzük magunkat. Ki tud ilyenkor teljesíteni....
Az is igaz viszont, ha valaki egy jóindulatú megjegyzést tesz, megdícsér (főleg többek előtt) akkor már szárnyalunk, jó kedvünk egész napunkra kihat. Ezeket a jó napokat kell megragadni, és tenni olyan dolgot, amire egyébként nem fűlik a fogunk, amitől félünk. Mondjuk hideghívunk:-))
És jusson ilyenkor az is eszünkbe, hogy ha megtesszük milyen jó érzést fog ez bennünk generálni.
És ennek a jó érzésnek mi lesz a következménye? Egyre magabiztosabbá válunk és ez a kedélyállapotunkra és végső soron a profizmusunkra hat. Hát így leszünk "profi értékesítők"......
Kedves Éva!
Tudom most milyen érzelmi viharokon mész keresztül. A jó napok-hetek váltogatják egymást. A "feladom, nem tudom végigcsinálni" érzésen keresztül "sikerült, megtettem" érzéseken át libikókázol.
Gondolj arra, hogy a "profi értékesítők" lelkébe ha belelátnál mit is látnál..... Szerintem meglepődnél.....
Nagyon, nagyon szurkolok Neked, hogy sikeres legyél! Hidd el nekem, hogy benned is ott lakozik az a bizonyos gyémánt....... csak csiszolgatni kell.
Üdv. Éva
És még egy kis pótlás:-)
Kérdezzetek bátran, osszátok meg a blogot a közösségi oldalakon,(facebook, iwiw stb)hívjatok meg másokat is a blogba, akik hasonló cipőben járnak, vagy egy kicsit sem hisznek magukban, vagy ha egyszerűen csak olvasgatni akarnak.
Azért azt szeretném, ha senki sem rejtené véka alá a gondolatait. Az együttgondolkodás mindig segít az előre jutásban.
Azt is jelezzétek, ha más téma érdekel, tervezem, hogy kiteszem az e-bookomat is a blogba, és egy kicsit többet írok.....
Ahol tudok segíteni fogok örömmel:-)
Éva
Kedves Éva!
Köszönöm a biztató szavakat, nem a telefonnal van a baj hanem velem.
Minden gond nélkül elintézek idegen emberekkel hivatalos ügyeket telefonon, de az ügyfelek érdeklődését biztosítással kapcsolatban nem tudom felkelteni telefonon keresztül. Amig a "profik" 10-ből 1-el időpontot egyeztetnek, addig én az 50-ből 1-nek is örülök.
Ez a borzasztó rossz arány aláássa az önbecsülésemet, ezért érzem azt sokszor, hogy feladom, elegem van!
Az azért sokat segít, hogy statisztikai számként kezelem őket, ahogy Te mondtad.
Ettől a rossz aránytól természetesen a teljesítményem sincs a csúcson, egyenes arányban a jutalékommal.Én mindent kötök, életet, vagyont,gépkocsit, mindegy mit csak kössön már valaki!
Várom, hogy megtalálom azt a bizonyos gyémántot, amit már csak csiszolgatni kell.
Jelentkezem a jó hírekkel is, igérem. Addig is minden jót, és köszönök mindent.
Üdv.Lékey Á.Éva
Kedves Lékey Á. Éva!
Most úgy érzem magam, mint tegnap este, amikor a bársonyhangú Nikolas-om nem nyerte meg az X-faktort. Elszorult a torkom.
"A mindegy mit csak kössön már valaki!"- emlékeztet egy szép fiatal lányra , akivel 20 évvel ezelött együtt dolgoztam.
Kizavartak bennünket az utcára és csöngetni kellett a lakásokba. Ez a szép lány rátette a kezét a csengőre, de nem nyomta meg soha....
Én vagyok az aki a kezeddel együtt a csengőt meg-nyomta!
Hónapokig csináltuk és nagyon jól ment,"élmunkásoknak" számítottunk kezdőként is.
Ha az vagy akire gondolok lécci-lécci írj a hobre.eva@gmail.com-ra.
Ha nem Te vagy, akkor itt van egy idézet Csernustól:(nem szeretem őt,mert goromba, de jókat is tud mondani)
- Igazi önbizalmat akkor lehet szerezni, ha tudatosan ugrunk bele olyan megmérettetésekbe amitől félünk!
Én ezzel edződöm, meg a Suri Évi videójával és a biztatásokkal.
Hidd el, ő tudja miről van szó, mert átélte, sőt már átlépte azt, amivel mi most még itt kínylódunk.
üdv. hobre.eva
Kedves Éva!
Az ügyfelek érdeklődését felkelteni telefonon keresztül, ez bizony kardinális kérdés.
Bár ennek megoldása egy egész tréning tematikája, azért szeretnék valahogyan itt a blog keretein belül is segíteni Neked.
Gondolkozz el azon, hogyha teljesen idegen emberekkel tudsz kommunikálni telefonon keresztül és elintézni mindent, akkor vajon mi a gátja annak, hogy a biztosítás területén nem megy.
A lehetséges okok közül néhány: nem vagy lélekben olyan laza, mint egyéb esetekben.
Másik ok: a "biztosítás" kiejtve a telefonban, a vonal másik végén többnyire negatív értelmet kap.
Ez sajnos így van, ezt a tevékenységet már régen lejáratták, az emberek többsége elutasítóan viselkedik. Ebből a szempontból vizsgálva tényleg nehéz a telefonálás.
Azért a jó hír az, hogy nyit a piac, mivel az emberek végre rájöttek, hogy szükség van a biztosításokra...
És mindezek értelmében akkor miért tudnak a "profik" 10-ből egy időpontot szerezni? A magabiztosságuk által. Az egojuk tudja, hogy profik, ezért mindent amit csinálnak átjárja az a belső érzés, hogy sikeresek, hogy sokat akarnak keresni, jó amit értékesítenek, amire szüksége van az embereknek. És ez a magabiztosság a telefonon keresztül is átmegy......
Figyeld őket telefonálás közben! Rájössz magad is, hogy mennyire magabiztosak tudnak lenni... és ahogy növekszik az időpontok száma, egyre magabiztosabbak, pofátlanul magabiztosak.....ez egyenes következmény.
Most nézzünk Téged:-))
Ha csak rágondolsz, hogy telefonálni fogsz, már eleve eldöntötted, hogy nem megy? Eleve magadban elismered a másik "profizmusát", hogy ő jobban tudja? Elkezded viszonyítani a dolgokat? És eleve eldöntöd mentálisan, hogy nem fog sikerülni? Gyanítom, hogy igen. Nem tudatosan, de a lelked mélyén.
(Tudom, én sem voltam más:-))
Gondolkozz el azon, hogy amikor ügyintézel telefonon, görcsölsz-e? Ha nem, akkor miért nem? Mert nincs benned a belső feszültség, a kényszer, a kell....a félelem....
Gondolkozz el azon is, hogy amikor telefonálsz a hangod frekvenciája, mélysége, magassága, szinezete, remegése, dallama, vagy annak hiánya mind-mind elárulja a belső feszültségedet, " hogy mindegy, hogy mit, csak kössön már valamit". Ezt megérzik a vonal másik végén lévők...... és csak azért se....
Végső soron a listád minősége és a telefonsúgód tartalma is nagyon fontos. Mit és mennyit mondasz, hogyan mondod, ebben viszont a menedzserednek kellene segíteni egy kis telefonmarketing oktatással.
Békés, boldog, szeretteljes Karácsonyt kívánok
Éva
Kedves Hobre Évi!
Köszönöm elismerő szavaidat, szeretném, ha profitálnál Te is a fenti kommentekből.
Kérdezzetek bátran.
Boldog, békés, szeretetteljes Karácsonyt kívánok
Évi
Szia Évi! BUÉK mindenkinek!
Elolvastam a válaszod, nagyon igaz amiről irsz.
Én már "lazulok", kezdek profitálni a fentiekből.
Remélem a másik Évinek is jót tett a válaszod, majd kiderül.....
üdv.hobre
Kedves Évik! :) Írásaitokat olvasva én is azt tudom megállapítani, hogy nagyon sokan vagyunk/vannak, akik hasonló problémával küzdenek a mindennapokban. Főként, ha MLM-ben dolgozol, biztosítást értékesítesz, wellness termékeket.. a "hideg-hívásoktól" mindenkinek a "háta borsódzik".. Pedig a telefon nem "mumus", a munkaeszközünk és meg kell tanulnunk vele bánni... nem félni tőle... Tudom, talán túl könnyűnek hangzik ez így kimondva, de ez is tanulható...Tapasztalatból mondom. Sajnos a félelmeinket igen sok esetben saját magunk generáljuk...Én is. Nemrég olvastam egy blogot, Nógrádi Bence tollából, aki az egyik legismertebb magyar üzleti író (az MLM I-II., Rinocérosz üzletkötés c. könyvek szerzője, Hétköznapi harcosok…). Írásai óriási segítség számomra a mindennapokban. Ha motivációra van szükség, segítségre az üzletetekben, ajánlom figyelmetekbe: www.milliomos.hu , www.nogradibence.hu Sok sikert mindenkinek!
Köszönöm Evelin a bejegyzésed!
Megfogott, amit nagyon jól érzékelsz..... nevezetesen: "Sajnos a félelmeinket igen sok esetben saját magunk generáljuk."
Ennek a félelemnek a legyőzése az igazi kihívás:)
Kedves Évi! Nagyon szívesen! :) Sok-sok erőt és kitartást kívánok mindenkinek, hogy ezen kihívásnak "elébe merjen menni" és legyőzze félelmeit!
Megjegyzés küldése